Van egy hintám, körtefából a házunk udvarán
Mikor megszülettem építette két kezével apám
Kezdetben még fogták kezem, mikor rajta ültem
De akkor lett izgalmas, mikor egyedültem.
Vidám hintázás volt, selymes a szél, meleg a fa
Egyre jobban lendült, így nőtt az éjszaka
Így lett forróbb a napsugár, távolabbi a föld
Így tűnt el a lábam alól a megbízható zöld.
S jött sok más szín, színorgia, megvadult a szél
Forróbbak lettek a nyarak, de hidegebb a tél.
Szeszélyes lett régi hintám, kora haladtával
Fogva tartott vagy felsértett felhasadásával
Elránt most akkor is, ha fel sem ülök neki
Játékká degradál, kedvét ebben leli.
Felhorzsolt tenyérrel belé kapaszkodom
Zuhanok, nem félek: elkapnak majd, tudom.
Most látok rá csak igazán a tájra
Rácsodálkozom a világ fájdalmára
S ha átlendülök majd a túlvilágra
E hinta lesz sírom körte-keresztfája.
Comments