Miért van az, hogy néha elég, ha egy növényem életben marad, Máskor nem bírom el magam a tömeg súlya alatt?
Miért van az, hogy úgy érzem nincs is életem, csak mert nem tudom összefoglalni, hogy van? Tökéletes gyerekkor, egy még pont nem általános ellenszenvet kivívóan tökéletes családban. S talán még haragudtam is ezért, mert így magamtól kellett érdekesnek lennem. Háttérsztori nélkül építeni karaktert.
És hogy rossz szívet tettem - másokból vettem, az én hibám talán, a polcra visszatettem, és rágyújtottam a boltot, eladóstól.
Nem volt kapaszkodóm, miután lebontottam a körém épített kerítést. De nem is akarok megkapaszkodni. Vadként akartam boldognak lenni, de a boldogság szelíd.
Egy folyamatos útkereszteződésben állok: Ha minden út, az sivatag, betonból. Valami megrendítőre várok, hogy nekem is legyen sebem - valós vagy vélt, csak meg ne sebesüljek: nem bírom a vért.
Comments