Most elbújok magam mögé, nincs szükségem rám
Most minden olyan könnyű, könnyelműen vidám
Nem remeg a világ, nyugodtan unalmas
Nem érzem azt sem, hogy belémharapnak
Most nem kellek magamnak, kifelé keresek
Nem nyomja a világ vákuumos testemet
Nem nézek be többé kulcsra zárt szekrénybe:
Elrejtettem magam nehezebb időkre.
Ott vagyok-e még, vagy eltűntem talán
Mint Schrödinger macskája - én vagyok a talány
De ha a kulcslyukon éjjel kiszabadulok
Itt marad a testem: gyönyörű és halott.
Comentários