A helyi egység irodájában még a légy sem zümmögött. A Segítő Tappancs dolgozói János és János feltett lábbal vizionálták magukat sheriffnek, olcsó cigarettájukat szivarnak, az automatás kávét pedig whiskeynek.
Cseng a telefon:
- Már megint a Nagyné...
- Te veszed fel!
- Múltkor is én vettem!
- Úgyis a macska.
- Úgyis a macska.
Csörgés.
- Jó felveszem, de akkor te mész érte fel!
- Legyen.
János sóhajtva felvette:
- Kisállatmentők, miben nyújthatunk segítő tappancsot?
- Khihihi - János minden alkalommal kávéját kiköpve nevetett a szlogent meghallva, holott neki is pontosan ezekkel a szavakkal kellett felvennie a telefont. Ilyen esetekben János nevetett kávét prüszkölve.
- Nagyné, micsoda meglepetés! Igen, Cirmi már megint… a rosszaság! Hm… ühüm. Áh!
A hümmögés körülbelül negyed órán át folytatódott, ezalatt János visszasüppedt teljesen egyedinek képzelt Sheriff-életképébe, még a sárga csillag súlyát is érezte nem létező kalapján. Szinte haragudott plazmatévéjükre, ami tökéletes élességgel közvetített egy érdektelen focimeccset, ahelyett hogy recsegő rádió képében támogassa képzelgését. Éppen tehát haragudott, amikor János kiáltása törte meg a hümmögő, focimeccsel telt csendet:
- Na ne szórakozzon velem!
János lecsapta a telefont és dühöngve fordult JÁnoshoz:
- Ez a Nagyné is megőrült!
János csak pislogott.
- Mondom , megőrült!
Mivel erre sem kapta meg a várt érdeklődő kérdést, folytatta:
- Tudod, mit mondott, hova mászott fel a macska?
- Hova?
- A Holdra!
- A Holdra?
- A Holdra!
Csend. Majd János óvatosan megszólalt:
- Mondjuk múltkor is jól felmászott a legmagasabb cseresznyefára.
- Nade, Jánosom, az mégiscsak más!
Csend. János szinte félve kezdte újra:
- Aztán ott volt a szélerőmű teteje… ott forgott kapaszkodva, emlékszel?
- Mhm.
Ismét szünet.
- És ha jól emlékszem, két hete a galaxisközi űrlétrával kellett lehozni a Plútóról.
- Nade, Jánosom, a Plútó az nem a Hold! Mégcsak nem is bolygó!
- Úgy tudom, most ismét az.
- Az?
- Az.
Végül János sóhajtva felállt:
- Hozd azt az űrlétrát! Megyünk a Holdra…
Így nagy fáradságok árán, több millió létrafokot megmászva János felmászott a Holdra, miközben János órákon át tartotta neki a létrát. Nagyné mellette sopánkodott.
Végül nagysokára János megjelent, hóna alatt az elcsatangolt macskával, akinek szerencsére semmi baja nem esett, csak kissé ijedtnek látszott. Rajta kívül senki nem tudta, hogy a Holdon bizony akkora egerek élnek, mint egy jól megtermett kutya, a patakokban csordolágó tejecske pedig csukamájolaj ízű. Nem is tudta meg senki soha.
Kommentit