Önmagát sarkain elrejtő útvesztő;
Magam mellett megyek el, léptemtől kifakult
Ösvényről szívdobogva térek el.
Lábamat megvetve lehorgonyzom magam,
Én vagyok a tégla, te leszel a falam.
Te leszel a karó, rád virágfejem hajtom,
Leszek sötét szoba, ha te leszel az ajtóm.
Pergő esődben ahányszor fürödtem,
Azt veszem észre egyre, hogy megnőttem.
Megnőttem, nem is bír már el a testem,
Nem férek el máshol, csak a tenyeredben.
Tenyered féltőn hogyha reámzárod,
Leszel te új fészkem, s leszek én világod.
Comments