El akarok játszani veled
minden klasszikus jelenetet
megkérdezni, hogy kövérít-e ez a ruha
hogy te oda se nézve válaszolj
letromfolni, hogy nem készülődsz,
hogy végül te legyél kész előbb -
bár ez a veszély minket nem fenyeget
játsszuk el egyszer, mint egy jelenetet,
komédiát, amit az életből faragunk,
ahogy a fenyő talpát sűrűn káromkodva
mégsem törve meg az ünnep hangulatát
Egyszer hozzád is vágnék valamit
persze nem túl komolyan
vagy neked menni két ököllel
hogy könnyedén lefogj és magadhoz ölelj
és én vághassak duzzogó arcot,
kipróbáljak újakat
míg nevető ráncaid arcomra másznak
s a dühből semmi nem marad.
Vacsorát főzni sebbel-lobbal
mire hazaérkeznél
s a rántottát ennénk tojás nélkül
amit elfelejtettél.
Elfelejteni cserébe egyszer az évfordulót
S nagy suttyomban a szekrényből
kibányászni a tavalyi bort,
s átadni idei mosollyal.
Megbirkózni egy csomó gonddal,
eldugult lefolyóval,
felpumpálni sok lehúzott álmot,
örök vágy: beutazni a világot,
s körbeutazni egymás szívét,
megmászni a belsőségét,
megfulladni forró vérben,
de minden este, minden évben
megtalálni az ellenszert
a szerelemre, s együtt vagy csak titokban
eltüntetni a lefolyóban,
megmaradni egymás nyakán
néha mint a zöld borostyán
átadni az életet, ha a másik hiány-beteg
hétköznapokat kalanddá,
kalandokat vadabbá,
az estéket szelídebbé,
a klasszikust csak miénké:
szeretnék átélni veled
minden klisés jelenetet,
vágatlanul, a rossz részeket sem kihagyva.
Comentários