Emigrált

Megtépett engem is észrevétlen az élet

Letértem az útról, min járni nem remélhet

egyetlen utazó sem, ki a földre hullott,

megtéphető teste sírja felég kullog.

Átmászott az első, a többiek utána

átmásztam hát én is, nem volt akadálya

csak a szögesdrót erkölcse mi szerint megtépett,

kilyukasztott itt-ott, hátha így megtérek

S kimondták fölöttem a végső ítéletet:

megnyúlott, elszakadt, foltozást nem kérek.

Nem kérek, mert látom nincs senkinél cérna

Eltépte azt is egy másik szögesdrótja.

A kerítésen innen a haláltól sem féltem

Büszkén távoli, zárt szemébe néztem

Most látom már észrevett, szemei táncolnak

Biztosan tudom: visszatoloncolnak.

Visszatoloncolnak, úgy hatvan év múlva

Nem is vártam többet, mégis megborult ma

az élet rendje, pusztán azzal hogy feltárult:

én is meghalok majd, s majd a keresztfáról

nyögöm, hogy elég volt – vagy hogy nem volt elég

eddig azt hihettem, hogy az élet az öröklét,

de ma kilátásba helyezte magát a végem,

Jobb volt, azt hiszem, ameddig reméltem.