Délutáni alvásból nyújtózva kelek fel
Elhúzódott kissé, rövidebb évekkel
Széttárt függönyöm nem szűr már világot
Bereteszelt szívem hangja felkopácsolt
Szívem kopogása madárdallá lágyul
Csalogány éneke száll be az utcáról
Keserves sírássá fájdul meg az ének
Bátortalan mozgást enged meg a lélek
Ablakhoz húz lassan az édes-fájdalmas hang
Magához hív, akár miséhez a harang
Meleg kuckómból kipillantva látom
Csalogány ül lesve egy korhadt faágon
S nem sajnálja ő megrepedt szívét
Betöri üvegfóliámnak szélét
Ablakom bezárva, a keret megremeg
Újból felszállva fejjel nekimegy
Macska-melegemmel újraélesztem
Metszőfogam kissé húsába mélyesztem
Csalogánynak tetszett, míg világát járta
Cinegét fektetek most bársonypárnámra
Yorumlar