Csalogány

Délutáni alvásból nyújtózva kelek fel

Elhúzódott kissé, rövidebb évekkel

Széttárt függönyöm nem szűr már világot

Bereteszelt szívem hangja felkopácsolt

Szívem kopogása madárdallá lágyul

Csalogány éneke száll be az utcáról

Keserves sírássá fájdul meg az ének

Bátortalan mozgást enged meg a lélek

Ablakhoz húz lassan az édes-fájdalmas hang

Magához hív, akár miséhez a harang

Meleg kuckómból kipillantva látom

Csalogány ül lesve egy korhadt faágon

S nem sajnálja ő megrepedt szívét

Betöri üvegfóliámnak szélét

Ablakom bezárva, a keret megremeg

Újból felszállva fejjel nekimegy

Macska-melegemmel újraélesztem

Metszőfogam kissé húsába mélyesztem

Csalogánynak tetszett, míg világát járta

Cinegét fektetek most bársonypárnámra