Budapest

Hamis mámor a sötétség: megtörik a gyenge fények

Szétpattant az ég és benne álmos szemek keresgélnek

Valamit a világ peremén.

Ajkak nyílnak, dugó reppen

A kietlen végtelenben,

Elhervadó bimbók mélyén

Lebegnek ők; szívük kémény:

Átszáll rajtuk minden lélek, s csak szürke heg marad.

Pegazuson lovagló szőrös lábú angyalok

-egyik lábán egyik szőrszál az is lehet: én vagyok.

Részeg hősök komplexusos,

Vékony arcú, mégis húsos,

Kopasz hajadonokat táncoltatnak. Zene nincs.

Csak elnyűtt cipőik kopognak a mennybolt padlóján.

De felriaszt a szívem nesze,

Ahogy szilánkokra esve

Véletlenül rátenyerelek az éjszakai Budapestre.

S most ott fekszem világom romjain:

A hősök tere szobra kiáll a tenyeremből és összetörtem