Hamis mámor a sötétség: megtörik a gyenge fények
Szétpattant az ég és benne álmos szemek keresgélnek
Valamit a világ peremén.
Ajkak nyílnak, dugó reppen
A kietlen végtelenben,
Elhervadó bimbók mélyén
Lebegnek ők; szívük kémény:
Átszáll rajtuk minden lélek, s csak szürke heg marad.
Pegazuson lovagló szőrös lábú angyalok
-egyik lábán egyik szőrszál az is lehet: én vagyok.
Részeg hősök komplexusos,
Vékony arcú, mégis húsos,
Kopasz hajadonokat táncoltatnak. Zene nincs.
Csak elnyűtt cipőik kopognak a mennybolt padlóján.
De felriaszt a szívem nesze,
Ahogy szilánkokra esve
Véletlenül rátenyerelek az éjszakai Budapestre.
S most ott fekszem világom romjain:
A hősök tere szobra kiáll a tenyeremből és összetörtem
Comments