Áll az idő,
lassan táncol,
múló kedvvel
elbukdácsol.
Földön fekve
halkan piheg
meleg van
és mégis hideg.
Zeng a sötét
Vibrál a csend.
Halkul a fény
Vad álom reng.
Börtönbe zárva
Rebeg az árva
lélek, s harcol
talán csak alszol...
Nincs szeme,
mit kinyithatna,
Nincs szája,
hogy kiálthatna.
Némán zuhan,
mélyre merül,
Halvány érzék
alá kerül.
Puhán csattan,
Ahogy leér.
A földön lebeg,
S talajt nem ér.
Börtönbe zárva
Remeg az árva
lélek, s piheg.
álom talán, de elhiszed
Lassan felkel
Könnyen táncol,
Felpattan, ha
elbukdácsol.
Őrült iram,
Izzad, s fázik
Napsütéstől
jól elázik.
Könnye hull,
S nevet rajta.
Kacagása
elborzasztja.
Börtönbe zárva,
Rebeg az árva
lélek, s szenved
fel kellene már ébredned!
Felhangzik
a néma vidék,
Habzón habzik
a tükör-jég
Elhervad a rügy
az ágon.
Hatalmasan
apró tájon.
Jár a halott,
élő alszik.
Macska károg
nem hallatszik.
Börtönbe zárva
Rebeg az árva
lélek, s éled.
De álmából fel sosem ébred.
Comments