Rétegalkotó korszakot alkot a korszakalkotó réteg
Kell még az enyém is, kell egy újabb részleg,
Mondjuk az alkoholos italok mellett
Lehetne az üvöltő fiatalság polcán
Az én igazságom a tiéd helyett.
Elveszik a lényeg, elnyomja a részlet,
Hogy a mindenség mindenkié lett,
és így nem jutott senkinek belőle.
Milliárdok nyelvét koptatja egy bélyeg,
Már nincs is rajta lsd, csak egymás nyálától haluzunk
Jobb világot.
Mindenki egyformán fontos, tehát senki sem az
Mindenki egyforma, csak én vagyok formátlan
Mindenki hajtja, hogy előre, csak a színvonal mondja: süllyedünk.
Az önérzetünk dolgozik, de nem a két kezünk,
Vagy ha a két kezünk dolgozik, az önérzetünk pihen
Egy egyedi gyártású luxus Bentleyben,
És megkövesedett mészkőtestünk új réteget alkot
De híg sárrá folyik el a mészhegy.
Nem úszik benne csont, csak elvek, agyvelő és néhány használt hévjegy.
És elakad sértődött szavunk, s mások sértődött szavai által meggyalázott hullánk
Beleolvad a savként maró gúnytalan közhelybe.
Mégis belesimulunk a közgyűlölt rendszerbe
És a huszonegyedikek kivonnak magukból huszat
A maradék egyet meg elviszi a huzat –
Jaj. Valaki nyitva hagyta az ablakot.
Comments