Az agg legény volt,
a lak tanya, de most már város.
A makk egészséges volt, de már az is rákos,
s Újpest már nem palota.
Számomra az eső ernyő,
míg mindenki más leég
A közpénz érméiről visszevrődő
napfénytől a miniszter
s nem fújja be magát Irix-szel.
A pénz tárca, sőt mindegyik tárca az.
A lélek pusztító, a súly fölösleg, s végül csak könnyű test marad.
A test szag. A szag avatott. Az avatárod is halott.
Romlásnak indult az óra, mióta időtlen, s csak mutatóba jár.
Nem kattog már, mert a kattogás fülbe való, s őt nem hallgatja senki
Az idő is megszűnt végtelennek lenni.
Az élettel teli van a töke mindenkinek - pedig nem jó tőke
Egy irodaszékben, excelben halni meg - jól fizetnek érte
Vajon mióta kék a király? Rózsa a szín, rózsának is vak? Hát ezért szúrja a szemem a szivárvány, anélkül, hogy nézné ki vagyok?
Pedig eléggé.
Ez lesz a vég: kimerülés,
S a sírom felett majd Ön sajnálhat.
Pedig a remény teli volt, de sajnos kétségekkel,
az élet tele vétségekkel,
De a vétek finom étek,
s még nem laktam vele jól;
hát élek.
Comments