Egy rohanós Budapesti nap után koszosra fáradtunk, a szomszéd lakásból áthallatszott a Tv
- épp most lett vége a Barátok Köztnek
és a kövér öreg felböfögte sörének utolsó kortyait Mi csendben voltunk,
feküdtünk a garzonlakás garzonszobájának garzonágyán, ő és én. Ő keresztben feküdt az ágyon,az én lábam rajta feküdt keresztben. Hallgattuk ahogy forr a víz. Egy örökkévalóság óta nem szóltunk egy szót sem, nem is lélekeztünk talán. Nem csináltunk semmit, csak vártuk hogy megfőljön a rizs. Ez a csendes várakozás olyan volt nekünk mint egy lopott tízperc. Majdnem boldogok voltunk, s ennél nem is vártunk többet. Aztán vakkantott a rozoga vekker, és minden ment tovább. Félrehajtotta a teregetőállványt, hogy át tudjon menni a konyhába s én félrehajtottam a sötét felleget, ami a helyén maradt, hogy utána tudjak menni.
Comments