A haláltól nem félek - az élet hiányától
Ki tudja meddig még? Holnapra a máról...
S talán nincs tovább.
Lesz még arra időd - ostobák vagyunk, ti is azok vagytok
- boldogok a földi szegények? A lelki gazdagok.
Azt hiszed, hogy van még idő, lesz még lehetőség
Elfojtott lelked, mint egy számvevőszék
listáz. Elégedetlen, ingatja a fejét:
ezt sem élted még át, abból sem volt elég,
S ketyeg az idő.
Talán már csak pár perc, egy hét, vagy húsz esztendő
- de az is mit ér, ha nyugodt csendben telik el?
Lesz majd időd erre is! (addigra felejtsd el)
Mit akartál megtenni, és mire kényszerültél,
Bánd meg, amikor már késő: átlagember lettél.
Hisz az életben annyi minden szép!
Itthon is zöld a fű, itthon is kék az ég
- de talán máshol másmilyen.
Sosem nézhetted meg - ez lesz a requiem.
És elszárad a vágy, már nem kérdezel,
bár sosem kaptál választ -
lenne még mit mutatnia a világnak,
de senki sem figyel már.
Csak legyen fedél a fejed felett, biztos munka, néhány gyerek...
Ez a normális, boldog csak így lehetsz.
Csak egy szikra kell még - talán eljön egyszer
A keserű halált legyőző ellenszer
Elszököm a ketrecemből, s meg majd sosem bánom,
ha elkapnak százszor is, újra megpróbálom!
Nem kell sok, lehet, elég csak egy álom,
s ha az életet egyszer megkívánom,
Ő az enyém lesz, és én végre az övé
Úgy elmegyek innen, sosem láttok többé!
Commentaires